Zoran Mikes : "NEKEM AZ EZÜSTNEK ARANY CSILLOGÁSA VAN"


  – Román Kupa győzelem és bajnoki ezüstérem – ez a Sepsi–SIC a 2014–2015–ös szezon mérlege és nyugodtan kijelenthetjük, hogy csapatával teljesítette idei célkitűzéseket. A lelátóról fantasztikusnak tűnt a nemrégiben befejeződött idény. A kispadról milyennek látta a csapat teljesítményét?
  – Elsősorban úgy gondolom, hogy sokat fejlődtünk a tavalyhoz képest, sikerült a klubot a női bajnokság legmeghatározóbb erői közé emelnünk. Valóban, elértük a kitűzött célokat, talán túl is szárnyaltuk amire számítottunk az elején, és ezért most, amikor lejárt a szezon nagyon boldog vagyok. Elmondhatom, hogy nehéz volt elképzelni, hogy egy szinte teljesen új csapat, amilyen a miénk volt a szezon elején, ilyen szintű kosárlabdát fog játszani. Egy hatalmas fejlődésen mentünk keresztül, dominánsak voltunk az egész szezonban, több, mint 5 hónapig nem találtunk legyőzőre. Remek volt a csapatszellem, és elmondhatom, hogy nagyon büszke vagyok arra, ahogy mutattunk a pályán és azon kívül is.
 
  – Egy héttel a bajnoki döntő lejárta után, hogy érzi megnyerhettük volna a finálét?
  – Hasonlóan érzek egy hét eltelte után is, természetesen megnyerhettük volna a döntőt. Legközelebb a harmadik mérkőzésen álltunk ehhez, kétszeres hosszabbításban veszítettünk. De a 4. és 5. mérkőzésen is közel álltunk, különösen az utolsón, amikor mínusz 15 pontról kapaszkodtunk vissza és vezettünk 4 perccel a mérkőzés vége előtt. Egész sorozatban igen közel álltunk a bajnoki győzelemhez. A Targoviste egy igazán erős csapat volt és többször legyőzni őket nem kis teljesítmény. Kiütöttük őket a kupából, ötször nyertünk sorban ellenük, lehet, hogy kissé túl korán kezdtünk ünnepelni. Nagyon tapasztalt csapat, olyan játékosokkal, akik az előző szezonban is együtt játszottak, megvolt a döntőhöz szükséges tapasztalatuk is. Pár külső tényező is befolyásolta a végeredményt. Nem véletlenül tartja a mondás, nyugtával dicsérd a napot. Emellett viszont az én véleményem az, hogy végig a 
legtöbbet adtuk magunkból, erre büszkék lehetünk. Nekem az ezüstnek arany csillogása van! Itt ragadnám meg az alkalmat és a stábunk összes tagjának megköszönném a tevékenységét, nagyszerű munkát végeztek. Vezetőedzőként tudatában vagyok az  igényességemnek,  lehet, hogy a szükségesnél többet kérek, de hála Istennek elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, lehet, hogy ez is sikerünk egyik kulcsa. A vezetőségnek is megköszönném a támogatást, a Polgármesteri Hivatalnak, a polgármester úrnak, a megyei tanácsnak és elnökének, valamint összes támogatónknak és fantasztikus szurkolóinknak.
 
  – Melyek voltak a Sepsi–SIC idei erényei, s ezek mekkora szerepet játszottak az sikerek elérésében?
  – Sikerünk titka szerintem az volt, hogy az egyéni képességeket sikerült a csapatérdeknek alárendelni. Nem mindig elég, ha jó játékosaid vannak, fontos, hogy találjanak is egymással.
 
  – Miben kellett volna jobbnak lennie a csapatnak?
  – Persze vannak területek, ahol jobbak is lehettünk volna. Apró dolgokban, részletekben, itt látok fejlődésre lehetőséget. Kezdve a stábtól, ahol szükség lenne még pár kiegészítő emberre, ha a célok nagyobbak a következő szezontól. Gondolok itt egy állandó erőnléti edzőre és még egy másodedzőre. Amikor játékosokról beszélünk, döntő pillanatokban jobban összpontosíthattak volna, jó értelemben véve keményebbek, durvábbak lehettek volna sokszor, remélem az idei tapasztalatukat felhasználják a jövőben. Ha azt gondoljuk, hogy nem szükséges fejlődnünk, becsapjuk magunkat. Mindig szükség van az előrelépésre, minden téren. Még akkor is, ha a csúcson vagy, többre van szükség, hogy megmaradhass ott.  
 
–  Melyik volt az idény legnehezebb mérkőzése? Ki volt a legkeményebb ellenfél?
– Több nehéz mérkőzésünk volt, azaz nagyon sok nehéz meccsünk volt. Nekem az egyik legnehezebb az odavágók végén játszott Targoviste-i játékunk volt. A Gyulafehérvár ellen elvesztett hazai mérkőzésünk után következett, vereségünk esetén a 4. helyre csúszhattunk volna vissza.  Lelkileg volt nehéz felkészíteni a csapatot, győzelmünk után nemcsak első helyezettek maradtunk, hanem megváltozott a sorsunk is. Megnyertük hátralévő játékainkat a döntő 3. mérkőzéséig. Emellett eszembe jut a hazai pályán elvesztett Gyulafehérvár elleni mérkőzés, ez a meccs mutatta meg mennyire jók kell legyünk, hogy elérhessük céljainkat, utána érettebbek is lettünk. Emlékezetembe jutnak nagyszerű aradi, alexandriai, fehérvári győzelmeink, és természetesen a kupadöntő mérkőzései. Az Arad elleni elődöntő kiemelkedő volt, két nagyon motivált csapat fantasztikus csatája, hosszabbításban szerzett győzelem nagy érzelmeket szabadított fel.  Visszaemlékszem mennyire kimerültek voltunk a mérkőzés után, ugyanakkor mennyire nyugodtak is, jobban tartottunk ettől az első mérkőzéstől. Utólag kielemezve nagyon izgalmas volt, talán a szezon legnehezebb mérkőzése. Magas fokú kosárlabda két olyan edző közt akik nagyon jól ismerik egymást, olyan játékosokkal, akik mindent kiadtak magukból a győzelemért. A döntő a gyulafehérvári csapat ellen sok taktikai variációra, apró változtatásra adott lehetőséget, igazán élveztem. Nagyon fontos volt ezekhez a győzelmekhez az az adrenalin, a plusz energia, amit a szurkolóinktól kaptunk.
 
– Hogyan értékeli a játékosai teljesítményét? Kik teljesítettek várakozáson felül? Voltak, akik csalódást okoztak? Elégedett a román, azaz a hazai kosarasokkal?
– Egyben válaszolnám meg ezeket a kérdéseket. Amikor a klub történetének legsikeresebb szezonját futottad, elégedettnek kell légy a játékosok teljesítményével. Nagyon jó volt a játékos válogatásunk, jó személyiségeket találtunk, akik mindent alárendeltek a csapatszellemnek. Nyilvánvalóan mindegyik játékos egy tanulási folyamat közepén van, fejlődőképesek, egyre jobban képesek csinálni a dolgukat. Aki ezt nem képes megérteni nem fogja tudni elérni képességei határait. A sportoló fejlődik minden edzésen, minden video elemzésen, minden álmatlan éjszakán. A romániai játékosok között sikerült kialakítsunk egy megfelelő összeállítást tapasztalt, jó játékosokból illetve fiatal, komoly kosárlabdát megtanulni vágyó ifikból. A szabályozásokkal – folyamatosan a pályán kellett legyen egy belföldi játékos– jól éltünk, előnyünkre fordítottuk.  Az én szemléletem az, hogy mindegyik játékos annak függvényében érdemel játékperceket, ahogy edzésen dolgozik, ahogy a mérkőzésekre készül, amennyi áldozatot hoz. Ez kellene meghatározza a pályán töltött időt, nem holmi szabályozás, amely lehet, hogy egyes körülmények közt eredményre vezethet, de erős személyiségű, kiforrott játékosok kifejlesztésében nem a legmegfelelőbb. Szerintem ez egy mélyebb elemzést igényel, sok kérdésre választ fog adni az Európa bajokság is.
 
– Mennyire váltak be az idegenlégiósok? Kik azok, akiknek jövőre is helyük lenne a csapatban?
– Külföldi játékosaink értékesek voltak, nagyon jó emberek, mindenképp hozzájárultak ahhoz, hogy a csapat jobb legyen. Vannak elképzeléseink arról, hogyan kell kinézzen a jövő évi csapat, meglátjuk ehhez kit sikerül visszahívni. Sok függ attól, miként dönt a vezetőség arról, hogy milyen bajnokságokban fogunk indulni. Remélem, rövidesen kiderül ez, és nekifoghatunk építeni a jövő szezon csapatát. Nyilvánvalóan olyan játékosokra van szükségünk, akik elfogadják azt a rendszert, amit itt kialakítottunk, amiben dolgozunk, az edző filozófiáját, a viselkedés szabályait pályán és azon kívül is… Bízom benne, hogy jövőre is versenyképes csapatot sikerül összeraknunk, ami újra büszkeséggel töltheti el a város lakóit és szurkolóinkat.
 
– Hogyan vélekedik a csapat hatodik játékosáról, azaz a meccsről meccsre fantasztikus szentgyörgyi közönségről?
– Szurkolóinkról csak felsőfokon tudok beszélni, értük érdemes csinálni igazán ezt a szakmát. Jóleső érzés boldoggá tenni a közönséget, az itteni közönség felismeri, mennyire harcolunk minden mérkőzésen. Amikor ugyanazt a levegőt mintha közös tüdővel lélegeznéd be, az egymás tiszteletének legmagasabb fokára kerültél. A szurkolóink fanatikusak, nagy támogatást kapunk tőlük, de az a hozzáértés, ami itt létezik, szinte családi kapcsolatot teremt, ezért ők megérdemlik, hogy játékosaink 120 százalékos teljesítményt nyújtsanak.  Boldognak mondhatom magam, hogy ilyen környezetben dolgozom, ezek az emlékek örökké az emlékezetembe vésődtek.
 
– Hogyan tovább jövőben?  
– A következő szezonban is együtt dolgozunk, remélem megismételjük idei sikereinket. Előreláthatólag több tiszteletet kapunk, emiatt keményebben kell küzdjünk.  Lezárult a szezon, de már dolgozunk az új évad előkészítésén. Mindenkinek köszönöm az még egyszer az együttműködést, hálás vagyok a média egész szezonban mutatott érdeklődéséért is.

 

 

 

counter create hit

Flag Counter

© Copyright sepsi-sic.ro, 2012-2017. Minden jog fenntartva.
Webdesign: www.voidart.ro

 

sitemap   |   kapcsolat


 

Zoran Mikes :