Ioana Ghizilă: köszönettel tartozom a szurkolóknak


Ioana Ghizilă: köszönettel tartozom a szurkolóknak
Tavaly március elején egy bajnoki mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett, így az előző idényben a kupadöntőn és a bajnoki finálén is csak a pálya széléről segíthette, biztathatta a csapattársakat. A 23 éves irányító az elmúlt egy évben a rehabilitációra koncentrált, amely fizikailag és mentálisan is emberpróbáló időszak volt.
 
– Az elmúlt egy évben sérülés miatt kénytelen voltál távol maradni a kosárlabdától. Mesélj kicsit erről a nehéz időszakról. Hogy sikerült a felépülés?
– Ebben az idényben távol maradtam a pályától és a kosárlabdától is, talán kicsit hosszabb ideig is tartott, mint amire számítottam. Őszintén arra számítottam, hogy ezúttal a felépülés nem lesz ennyire nehéz, viszont néha a tervek nem egyeznek a történésekkel, főleg, ha egyes események nem tőled függnek, hanem olyan tényezőtől, amit nem te irányítasz, ahogy a tested is maga dönt a gyógyulás üteméről. A szellemi fájdalom rosszabb volt, mint a fizikai, mert az idény vége fele sérültem le, így pont azt az időszakot hagytam ki, amire addig egész évben készültem, hiszen lemaradtam a kupadöntőről és a bajnoki fináléról, így nem lehettem a csapattársak mellett a pályán. Ebből még nem sikerült kilábalnom, és valószínű, hogy addig nem is tudom túltenni magam a kihagyáson, amíg át nem élem a pályán a kupagyőzelmet és a bajnoki címet. Mindezek után, azon a héten, amikor úgy terveztem, hogy visszatérek és ismét a csapattal edzek, a vírus miatt felfüggesztették a bajnokságot.
 
– Fizikailag vagy inkább mentálisan volt nehezebb az elmúlt egy év?
– Visszatekintve, a felépülési időszak nagyon nehéz volt, fizikailag és mentálisan egyaránt. Naponta legalább két edzésem volt. A rehabilitáció nagy részében labda nélkül dolgoztam, ezért pszichikailag nagy kihívást jelentett. Edzésprogramom volt az ünnepek alatt is, így abban az időszakban nem lehettem otthon. Jobban szerettem volna naponta négy edzést végezni a csapattársakkal, mint kettőt egyedül, azonban nem volt más választásom, mint lelkiismeretesnek maradni ebben az emberpróbáló időben. Minden mérkőzést figyelemmel követtem, érzelgősség nélkül nehéz is lenne beszélni róla, hiszen nem lehettem a pályán.
 
– Milyen személyes és kollektív célokkal készülsz a következő idényre?
– Célokból nincs hiány. Elsősorban szeretnék segíteni a csapatnak és a csapattársaimnak, hogy együtt mindig megnyerjük a soron következő mérkőzéseket egészen addig, amíg megtapasztalhatom, hogy milyen trófeákat a magasba emelni, ugyanis a csapatunk mindennap ezért edz. Minden idénynek ezekkel a célokkal vágunk neki, a gondolatunkban az van, hogy mindegyik meccsen győzzünk, és a szezon végén a szurkolókkal együtt ünnepelhessünk.
 
– A szurkolóknak már hiányoztál, többen is kérdezték, mikor térsz vissza, hiszen szívesen látnának a pályán. Mit üzensz a nekik?
– Teljes szívemből köszönettel tartozom a szurkolóknak, mert számtalan szép és bátorító üzenetet kaptam, amelyek sokat segítettek. Egyes üzenetek a lehető legjobbkor érkeztek. Próbáltam mindenkinek válaszolni. Mindannyian csodálatosak vagytok. Hajrá, Sepsi!

counter create hit

Flag Counter

© Copyright sepsi-sic.ro, 2012-2017. Minden jog fenntartva.
Webdesign: www.voidart.ro

 

sitemap   |   kapcsolat